Két típusát határozom meg a nagy áruházaknak: a szakáruházat és a több üzletet magába foglaló plázákat. Szemügyre vesszük – mindkét esetben – előbb az áruház jellegéből eredő problémákat, majd a tolvajok által kihasznált biztonsági réseket.

1. Nagyterületű Szakáruház:

A nagy szakáruházak jellegéből fakadó problémák:

- A vakfolt. Az üzlet kialakítása (a polcrendszer, display-ek kihelyezése, dekoráció) sokszor kedvez a tolvajoknak, és a nagy területű áruházakat képtelenség a lopások ellen ideálisan megtervezni. A nagy területű üzletekben sok az ún. vakfolt. A vakfolt az üzletnek egy olyan területe, amelyet az alkalmazottak egyszerűen képtelenek állandóan megfigyelni. A vakfolt felderítése igen egyszerű: állj meg a pénztárgépnél, a fontosabb sarkoknál, és nézz körül minden irányban. Amit ilyenkor nem látsz be, az a tolvajok utcája (lopási módszerekről később írok majd)

- Az árukészlet ellenőrzése (darabszám megléte, sérülések észrevétele) nagyon fontos. Az ellenőrzést javítja a polcmagasság csökkentése, a válaszfalak elhagyása, ezek ugyanis növelik az átláthatóságot az üzletben. Érzékeny árut a polc szélére – a polcok közötti sorok kereszteződési pontjaira – helyezzük ki, mindig jól megszámolható és áttekinthető módon.  Kerüljük a bemélyített polcok használatát, valamint a teszt vagy bemutató céljából kirakott termékek egymás fölé helyezését. A teszt/bemutató áruk egy sorban legyenek.

- A kamerarendszer (CCTV) megléte alapvető fontosságú(ennek külön fejezetet szentelek későbbi bejegyzéseim között) A bolti kameráknak már az egyszerű megléte segít elrettenteni az alkalmi és az ágrólszakadt (szociális helyzetéből adódóan lopkodó) amatőr tolvajok többségét, a polc-söprőket és a kosár-toló profikat azonban nem. A kamerákhoz állandó, és megfelelően képzett, a lopási technikákat ismerő megfigyelő (diszpécser) kell. A diszpécser kulcselem: sajnos a hazai felhozatal belőlük katasztrofális. Az ilyen megfigyelők tudását a megfogások (tolvajok tettenérése, elkapása, vagy legalább a lopott áru megmentése) számában lehet mérni.

- Az őrség. A nagyobb áruházakban több fős vagyonőr-csapat szolgál. Az őrség jelenléte szintén alapvető. Khmmm… A kistermetű vagy túlkoros vagyonőrök nem riasztják el a tolvajokat, még az amatőröket sem, ezt jól jegyezd meg (az előerős őrzéssel szintén külön foglalkozok majd) Fontos dolog, különösen nagyáruházak esetében: Az őrség feladata az eladótér szemmel tartása. Ne küldd őket kosarat szedegetni, virágot osztogatni nőnapon. Az őr nem bolti eladó. Nem kell mindenkire ráköszönnie, segíteni más munkáját (mindenki végezze csak a maga dolgát). Figyeljen és cselekedjen.

Most térjünk rá a nagyobb szakáruházak biztonsági réseire:

- A címke (vonalkód) ragasztás. Ez a lopási forma – mivel a nagy áruházak területén jobban lehet mozogni – legfőképp itt jellemző. Mint tudjuk, a terméken lévő vonalkód határozza meg a termék árát. Tehát ha lecserélem a vonalkódot egy hasonló, de olcsóbb termék vonalkódjára, máris jól jártam. Legszomorúbb eset amiről tudok, egy másfél millió forintos TV megvétele volt egy hasonló márkájú, akciós TV vonalkódjával, amiért százezer forintot sem fizettek ki. A pénztáros nem ismer minden árut, nem tűnik fel a turpisság. A vonalkódozás már szervezett lopási formává, valóságos csoportmunkává vált: egy ragasztó csoportéra, aki az előre elkészített vonalkódot gyorsan felhelyezi a kiszemelt termékre (mintha nézegetné), és egy „vásárló” csoportéra, aki a ragasztók ténykedése után a hamis vonalkóddal jóval olcsóbban megveszi az árut. A megoldás a drága termékek folyamatos figyelése, és speciális megjelölése pl. színes festékmintával: a pénztáros erről tudni fogja, hogy ez drágább termék. 

- A visszatérítési csalás. A visszatérítési csalás a lopás egyik legjobban terjedő formája. Lényege hogy egy terméknek – általában korábban eltulajdonított, vagy elhasznált, illetve a vevő hibájából sérült árunak – az árát megpróbálják visszakérni, azaz pénzt kapni érte. Az ilyen lopások/csalások elleni védekezés több formája ismert. Kérni kell a vásárlási bizonylatot (blokkot), hasznos az azonosító és kapcsolattartási adatok megkövetelése, a hibás áru megvizsgálása. Sajnos sok üzlet – különösen a nagyobb áruházak - csont nélkül visszatérítik a termékeket, a vevők megtartása érdekében. A visszatérítések kb. tíz százaléka csalás!

- Az önkiszolgáló kassza. Nem tudom hogy jelenlegi formájában kinek a fejéből pattant ki ez a csoda, de beállhatna egy gulyába legelni. Az önkiszolgáló kassza az alkalmi és profi tolvajok legbiztosabb, legállandóbb segítője. A trükkök ezer formájának gyakorlási terepe (a lopási módszerekről később írok) A védekezés elég szegényes: egy vagy két dolgozó próbál résen lenni, mindhiába. Ez a rendszer még nem kiforrott, csak a tolvajok számára!

- A lehúzásos csalás. Írtam korábban a belső tolvajokról (ötödik hadoszlop cikkem tárgyalja majd őket). Örök sláger a kasszában dolgozók megbotlása, kollektív összejátszása más dolgozókkal, vagy az áruházba betérőkkel, akár az őrséggel is. A megoldás egyedül a POS rendszer használata, a szúrópróba szerű ellenőrzés nem megfelelő, mivel az ellenőrzést végző személy is összejátszhat a kasszással. A POS rendszerről külön cikk értekezik majd.

-A selejtezési/leírási csalás. Az áruk egy része sajnos selejt lesz, és leírásra (kidobásra) kerül. De mi van ha a leírt áru nem is selejt? Amit akár haza is lehet vinni, ha egy kamerák által nem látott helyen összegyűjtöm, vagy a kukával együtt kitolom a boltból. A selejtezést mindig kamerák előtt, az árut használhatatlanná téve, jegyzőkönyvezve kell végezni. Ugyanez igaz az akciós leértékelésekre is, mert sokszor a dolgozók viszik haza azokat.

-Kollektív alkalmazotti lopások és a beszállítókkal összejátszás. Gyakorlatilag minél nagyobb az áruház, annál nagyobb rá az esély. Nem is egy alkalommal kaptunk el egész műszakokat. És emellett ott a sok beszállító, sok áruátvevő – ajaj. Itt nagyon kell figyelned, mert bárki belesodródhat. Az ötödik hadoszlop cikkemmel járom körbe a témát.

2. A Pláza:

Sok kisebb bolt egy helyen, azaz a plázák jellegéből fakadó problémák:

-  Együttműködés hiánya. Tapasztalnom kell minden alkalommal, hogy az együttműködés nem a lehető legjobb magának a plázának a biztonsági munkatársai és az egyes boltok biztonsági személyzete között. Ugyanez igaz a – sokszor konkurens – boltok dolgozóira is.

Nem ártana meetingeket, közös programokat tartania szakmabeliek, és a bolti dolgozók között, legalább a vezetés szintjén. Komoly akadály, hogy a lopási kárt nem szívesen ismerik el mások, de sokszor még önmaguk előtt sem.

- Köd előttem, köd utánam. A pláza egy ember-mágnes. Nagy a tömeg, ráadásul zeg-zugos helyekkel teli az épület – itt bizony könnyű felszívódnia annak, aki rossz úton jár – vagy rossz úton plázázik. Szorosan köthető a fentebb írt együttműködési hiánnyal. Az ellenszer itt is az együttműködés fokozása lenne.

- A bezártság hatása. A plázában dolgozókra sokszor ránehezedik egy bezártság-depresszió. Sokat látom, hogy ennek ellensúlyozására az egy boltban dolgozók szeretnek cseverészni egymással, vagy éppenséggel magukba mélyednek – ami nem is lenne baj, de abszolút a figyelem rovására megy. Megoldás? Próbáljunk odafigyelni, jusson eszünkbe hogy itt bizony nagyon sok tolvaj jár-kel.

- Van másik (is). A sok egymás mellé helyezett bolt újabb és újabb kincsesbánya az enyveseknek. Az előző részben leírt brahis tolvajtípus itt a leggyakoribb – mint a méhecske úgy röpköd boltról boltra. Nem is olyan régen egy egész osztályra való fiatalt sikerült ártalmatlanítani az egyik nagy plázában – a ruhaboltokat járták egymás után, persze fizetés nélküli akció keretében. Itt a pláza őrsége és diszpécsere kell résen legyen.

A rések a plázói biztonságon:

- Áruval agyontömött boltok. Valószínű a vevők becsalogatása miatt, részben a kis helynek betudhatóan a legtöbb boltban áruözön van. Ez ideális a tolvajoknak – szűk, sokszor rosszul kialakított helyek, és a rengeteg áru.

- Rossz biztonsági szabályok. Megint le kell írjam: Az őrség – főképp az egyes boltok őrségének – feladata az eladótér szemmel tartása. Ne küldd őket kosarat szedegetni, virágot osztogatni nőnapon. Az őr nem bolti eladó. Nem kell mindenkire ráköszönnie, segíteni más munkáját (mindenki végezze csak a maga dolgát). Figyeljen és cselekedjen. Használja a kamerás megfigyelésre kialakított monitorszobát, ha van rá lehetőség.

- És itt is: A lehúzásos csalás. Írtam korábban a belső tolvajokról (ötödik hadoszlop cikkem tárgyalja majd őket). Örök sláger a kasszában dolgozók megbotlása, kollektív összejátszása más dolgozókkal, vagy az áruházba betérőkkel, akár az őrséggel is. A megoldás egyedül a POS rendszer használata, a szúrópróba szerű ellenőrzés nem megfelelő, mivel az ellenőrzést végző személy is összejátszhat a kasszással. A POS rendszerről külön cikk értekezik majd.

- A selejtezési/leírási csalás. Az áruk egy része sajnos selejt lesz, és leírásra (kidobásra) kerül. De mi van ha a leírt áru nem is selejt? Amit akár haza is lehet vinni, ha egy kamerák által nem látott helyen összegyűjtöm, vagy a kukával együtt kitolom a boltból. A selejtezést mindig kamerák előtt, az árut használhatatlanná téve, jegyzőkönyvezve kell végezni. Ugyanez igaz az akciós leértékelésekre is, mert sokszor a dolgozók viszik haza azokat.

-Kollektív alkalmazotti lopások és a beszállítókkal összejátszás. Gyakorlatilag minél nagyobb az áruház, annál nagyobb rá az esély. Nem is egy alkalommal kaptunk el egész műszakokat. És emellett ott a sok beszállító, sok áruátvevő – ajaj. Itt nagyon kell figyelned, mert bárki belesodródhat. Az ötödik hadoszlop cikkemmel járom körbe a témát.

Mára ennyit futottunk, remélem hasznára voltam az érintetteknek, és kárára a másból élőknek. Következő bejegyzésemben a közepes áruházakról ejtenék néhány szót.

Köszönetnyilvánítás:   ASU (Arisona State University, USA) 

                                     Square Community USA